Szebb az élet. Hogy miért? Mert az adójóváírás teljesítményellenes, igazságtalan, adóelkerülésre ösztönöz és szociálisan demagóg.
A kormány érvelése szerint a többkulcsos, progresszív adórendszer azért teljesítményellenes, mert a magasabb kulccsal arányosan többet fizet az, aki többet/jobban dolgozik. Ezen kívül adminisztrációs előnye is van az intézkedésnek.
A probléma ott van, hogy kulcsok tekintetében már a Bajnai-kormány elérte kvázi 2010-re, hogy az adózók zöme az alsó, 17 százalékos kulccsal adózzon, megszüntetve azt a korábbi nonszensz állapotot, hogy már az átlagbér is becsúszott a felső kulcs alá. Az egykulcsos adó teljesítményösztönző hatása önmagában ezért minimális.
A személyi jövedelemadó rendszer durva progresszívitását, így a valódi teljesítményellenességet nem a két adókulcs, hanem az adójóváírás intézménye jelentette. Az adójóváírás jellemzője, hogy alanyi jogon, havonta járt egy bizonyos határig, jellemzően átlagbér körüli munkajövedelemig. Az adójóváírást egy százalékos értékben (2011: 16%) határozták meg, valamint volt egy maximum összege is (2011-ben havonta 12100 forint).
A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy a minimálbér (2011: 78000 ezer forint) után már járt a 12100 forint jóváírás, így ténylegesen 3750 forint szja-t fizetett egy minimálbéres 2011-ben, ez 4,8 százalékos effektív, tényleges kulcsnak felel meg. (Korábban létezett a kiegészítő adójóváírás intézménye is, aminek köszönhetően a minimálbér adómentes volt szja szempontjából.)
Fölfelé körübelül 180 ezer forintig marad a 12500 forintos jóváírás, értelemszerűen viszont nő a tényleges adókulcs, 180 ezer esetén 13,6 százalékig. Ezen összeg felett pedig csökkent az adójóváírás összege, amíg valahol 260 ezer (!) forint havi jövedelemnél fogyott el teljesen. Jól látható tehát, hogy az adójóváírással érintettek lefedték a munkavállalók zömét.
Hogy ezekből mi következett? Az, hogy minél jobban keresett valaki, effektíve annál magasabb kulccsal adózott, azaz arányosan többet vontak le a bruttó béréből. Teljesen mindegy, hogy valakit előléptettek, túlórákat, másodállást vállalt, jobban fizető munkahelyre váltott, képezte magát, hogy jobban keressen, jutalmat, bónuszt kapott stb. stb., tehát felelős polgárként tett azért, hogy előbbre jusson, a rendszer nem hogy jutalmazta, de durván büntette.
Nézzük a számok nyelvén! Vegyünk egy teljesen átlagos jövedelmű munkavállalót, akinek havi jövedeleme bruttó 200 ezer forint. 2011-ben így nézett ki az adózása:
Éves bér: 2 400 000 forint
Éves adóalap: 3 048 000 forint
Havi számított adó: 40 640 forint
Havi adójóváírás: 9 120 forint
Ténylegesen fizetendő adó havonta: 31 520 forint, 15,8 százalék
Tegyük fel, hogy emberünk törtető típus, ezért elvállal egy különmunkát, bruttó 50 ezer forintért. Éves jövedeleme az előbbi példához képest így csak 50 ezer forinttal nő. Nézzük, hogy alakul az adózása:
Havi számított adó: 41 487 forint
Havi adójóváírás: 8 485 forint
Ténylegesen fizetendő adó havonta: 33 000 forint, 16,2 százalék
Jól látható, hogy a havi számított adó alig nőtt 1000 forinttal (hiszen 2011-ben ez már arányos egykulcsos volt), a ténylegesen fizetendő viszont másfélszer ennyivel, 1500 forinttal lett több! És havonta, egy egyszeri 50 ezres többletmunka miatt!
Az igazán sokkoló ez az éves adóbevallás készítésekor tud lenni. Ha emberünk év vége felé szerezte pluszjövedelmét, más kifizetőtől stb. és emiatt nem szüneteltette/csökkentette az adójóváírást munkáltatójánál, akkor bevallásánál adóhiánya lesz, esetünkben 7620 forint. Értsd: 7600 forintot kell befizetnie a nettó pénzéből májusban, mert előző évben volt pofája extra teljesítményt nyújtani.
Milyen társadalmi-politikai hatással jár ez? Először is, azt az üzenetet küldi a társadalom minden tagja számára, hogy nem érték a többletmunka, a többletteljesítmény. Az állam azokat jutalmazza, aki semmit nem tettek az előrejutásért.
Másodszor óriási rombolást okoz az adómorálban is, aki többletmunkát vállal, azt igyekszik jellemzően feketén tenni. Véleményem szerint nagyban köszönhető az adójóváírás intézményének, hogy elburjánzott a cafeteria (mint a jövedelemjuttatás olcsóbb, legális módja). Jórészt az adójóváírás okozta azt is, hogy tömegesen elterjedt Magyarországon a minimálbérre/kisebb bruttó összegre való bejelentés, a jövedelem többi része pedig borítékban megoldás.
Az adójóváírás negatívuma az is, hogy bevezetni ugyan nagyon könnyű, a lakosság körében roppant népszerű lesz, ki ne örülne magasabb nettónak. Kivezetni viszont annál nehezebb, hiszen nem csak reál-, hanem nominálértékben is csökken a jövedelem, ráadásul olyan sávban, ahol ez ténylegesen is érezhető. Ez nem csak politikai veszteséget jelent a kivezetést fontolgató kormány(párt)nak, hanem durva társadalmi-szociális feszültségeket is okozhat.
Ezért szenved az Orbán-kormány is hivatalba lépése óta az adójóváírással, nyújtották, ahogy tudták. Igaz, hogy 2012-ben már nincs jóváírás, de cserébe bonyolult bérkompenzációs rendszert kell üzemeltetni, ennek fedezetére pedig átlagbér fölött megmaradt az adóalap-kiegészítés is. Erőteljesen emelték a minimálbért is.
A lépések ellenére mégis népszerű az az ellenzéki vélekedés, hogy az “egykulcsos adó csak a gazdagoknak jó”. A vélemény ott sántít, hogy az alsó nominális kulcs is csökkent 17-ről 16 százalékra, tehát pusztán a kulcsok száma minden jövedelemsávban adócsökkenést jelent. A nettóbér-csökkenés az adójóváírás kivezetésének eredménye, ez viszont független a kulcsok számától, 2011-ben például adójóváírás is volt, meg egykulcsos adó is, elviekben nem zárják ki egymást. Az igazi vitát az adójóváírás kürül kell(ett volna) megvívni, de ez mind jobb-, mint baloldalnak egy kellemetlen és nehéz vita, politikailag nem tálalható.
Szólni kell még az adójóváírás szociálpolitikai vonatkozásairól is. A baloldali álláspont szerint az adójóváírás egy remek szociálpolitikai eszköz, hiszen skálázottan jut el a szegényebb munkavállalókhoz. Progresszívitása kifejezi a baloldali értelemben vett szolidaritást, a keveset kereső emberek arányaiban kisebb mértékben járulnak hozzá a közkiadásokhoz, gyakorlatilag egy jövedelemtraszferről beszélhetünk a gazdagoktól a szegények felé.
Nem vagyok annak az iskolának a híve, amelyik bármilyen közpolitikai ösztönzőt azzal vet el, hogy meg lehet kerülni, ki lehet cselezni, és úgyis fog történni. Az adójóváírásnak viszont van már akkora története, hogy nyugodtan kijelenthessük, hogy javarészt nem a szegényeket, hanem az adóelkerülőket támogatta. Másképp nem lennének olyan nonszensz állapotok, mint a másfél millió minimálbéres, meg a több tíz százalékos feketegazdaság.
Sőt, még csalni sem kell ahhoz, hogy az adójóváírás célt tévesszen. Mivel az szja éves adó, számos olyan eset elképzelhető, hogy egy egyébként jómódban élő ember igénybe veheti. Például ha egy frissen végzett egyetemista az év második felében áll munkába, és hiába a jó havi bruttó jövedelme, pár hónap alatt éves szinten a minimálbért is alig keresi meg. Vagy egy gazdag család gyermeke csak alkalmi munkákból szerez legális jövedelmet stb.
Természetesen van akinél, tényleg számít, számos iparág, kistérség van ma Magyarországon, ahol a minimálbér (és környéke) tényleg minimálbér, és számos tényező gátolja a továbblépést. Itt tényleg számít az a havi 12 ezer forint, és az egykulcsos adó elleni propaganda sikeressége jól mutatja, hogy minden kormányzati törekvés ellenére sok esetben nem sikerült nominálszinten sem megőrizni a jövedelmét ennek a rétegnek.
Számukra sovány vigasz, de mégis azt tudom mondani, hogy hosszabb távon az adójóváírás megszüntetése az ő érdekük is. Életszínvonaluk, lehetőségeik bővítését ugyanis nem az adójóvíráshoz hasonló állami újraelosztó lépések fogják elhozni, hanem a gazdasági növekedés és a foglalkoztatásbővülés miatti kedvezőbb munkaerő-piaci helyzet (ez még olyan helyeken is működik, mint Kína).
A több munkahelyhez és a gazdasági növekedéshez viszont elengedhetetlen a teljesítményt ösztönző (vagy legalábbis nem gátló) adórendszer, aminek nem lehet része egy adójóváírás-szerű intézmény.
